| Tartalom: |
Ha egy reptér várótermében játszódnak az események, akkor ugye már mondhatjuk, hogy Ég és Föld között, a Senkiföldjén járunk? Ha itt találkozik véletlenszeruen egy átutazó férfi (Jean Reno) és egy átutazó no (Juliette Binoche) - amúgy franciásan, az akkor ugye bárhová elvezethet?
Ami egy ilyen találkozást egyedivé, különlegessé tesz, az az, hogy mindketten - férfi és no - meg vannak gyozodve arról, hogy sose fogják egymást újra látni, és így aztán olyan dolgokat mondanak el magukról, amelyekrol normál körülmények között nem beszélnének.
Félix és Rose bizony nem úgy tunnek, mint akiknek találkozni kellett.
A no menekül egy férfi elol, azt remélve, hogy már nem szereti.
A férfi fut egy no után, s szentül hiszi, hogy még mindig szereti.
A férfi repülojegye elso osztályra szól, a New York - München járatra.
A no last minute jeggyel Mexico City-be készül.
A no csevego, nyitott a külvilág felé, nem lehet nem észrevenni (foként, hogy sminkbol is egy kicsit többet használ, mint az diszkrétnek lehetne mondható.)
A férfi hallgatag, visszahúzódó és zárkózott, viszont remekül foz.
A férfi az idegösszeomlás határán van, de ezt semmi pénzért sem vallaná be.
A nonek, eloször életében, kinyílik a szeme és rájön, hogy az élete teljes kudarc.
A nonek van egy telefonja, de azt a film harmadik percében a WC-be ejti.
A férfinak is van egy telefonja, és azt a no kölcsönkéri.
Utazunk, de nem repülünk, s az éteren át így beszélünk. |
|
