| Tartalom: |
Úgyhogy, amikor vasárnap hajnaltájt, kevéssel hét után apa, Kukori! kiáltással támad a kaján gyerektrió, akkor - nincs az a másnapos fejfájás - mint a rugó, úgy vagyok: kelek s megyek.
(...)Számunkra jelen epizódban is az volt az érdekes, azt vártuk remegve, tűkön ülve, szívdobogással, mi lesz akkor, amikor a bűnös (Kukori) összecsípve, megverve, megalázva, már csöppet sem nagyfiúként, hanem egy behúzott farktollú parányi kis férjként, vinnyogva és futva, menekülve hazamegy. Ahogy Kotkoda ilyenkor, kaland végén végigméri...) (...)Szépen lassan megy a kakas a nézés súlya alatt össze...
(...)A Kukori és Kotkodának ez az elmaradó mozdulat az eszmei üzenete. A felfüggesztett bosszú, a megúszott büntetés, ami azt ígéri, hogy a társas kapirgálás a közös szemétdombon holnap is folytatható. Mindez pedig kizárólag azért lehetséges, sugallja a rajzfilm, mert ezek a szárnyasok egymást, mindevvel együtt és mindezek ellenére, szeretik. Magyar falu, rögvalóság, kisemberek, dili és érzelem, komplett házassági játszmák: közben meg alig tíz perc az egész. S mialatt röhögünk, részben vagy egészben sajnos magunkra ismerünk - a hátunk is tollas már talán." |
|
