| Tartalom: |
Mun (Angelica Lee), a vak lány óriási lehetőséget kap az élettől: egy operációnak köszönhetően visszanyeri látását. A felépülés lassú útján azonban úgy tűnik, amúgy is különös észlelése furcsa játékot űz vele. Új
érzékszervével olyan embereket lát, akiket mások nem. Mun-ra ismert világunk szépsége helyett a holtak borzalmas árnyai várnak.
Néha nehéz az új dolgokat befogadni. Így van ezzel A szem főhőse, és hasonlóképpen mi is magával a filmmel. A Pang testvérek alkotását bár túlzások nélkül nevezhetjük az utóbbi évek egyik legfélelmetesebb filmjének, de legtöbbünk számára egész biztosan lesznek benne nehezen befogadható történések, fura képek, amikkel első látásra nem tudunk mit kezdeni. Ám a film minden szokatlanságát bőven ellensúlyozza az a benne lévő ötletmennyiség, ami három kísértetfilmre is elég lenne. A témát ugyanis összességében talán még soha nem aknázták ki olyan jól, mint tette ezt az alkotópáros.
A szem több oldaláról is rokonságot mutat M. Night Shyamalan Hatodik érzékével anélkül, hogy a másolás vádja érhetné. A középpontban ezúttal is egy ember áll, akinek el kell tudnia fogadni különleges képességével járó életét. Ám Shyamalan filmjével ellentétben A szem jóval sötétebb szemlélettel közelíti meg a kérdést, és ad rá egy sajátos, sorsszerű érvényességgel megerősített választ. Ugyan az utolsó fél órában az alkotók kissé nehezen tudják összeegyeztetni a történet új irányát az eddig látottakkal, de a befejezéssel végül képesek a filmet egy magával ragadó egésszé kovácsolni.
Ami A szemet mindenki számára élvezhető horrorrá teszi, az a roppant erőteljes rendezés. A fantasztikus képi megoldások a hozzájuk illő hátborzongató zenével együtt olyan félelmetes hatásokat képesek elérni, amik jogossá teszik az aggodalmaskodó figyelmeztetést: Csak erős idegzetűeknek! A tempó hihetetlenül gyors, a cselekmény sebességével szinte alig lehet lépést tartani. A hasonszőrű alkotások közül szintúgy kiemeli, hogy a rémisztő felén túl van egy megkapó, bensőséges oldala is. A látással ismerkedő Mun történetét az alkotók roppant átérezhetően mutatják be, és ez nem utolsó sorban köszönhető Angelica Lee játékának is. Az érzékenyebb részek egyedüli gyengéjét a szerelmi szál okozza, amivel viszont a készülő amerikai változat alkotóira az egyetlen feljavításra váró feladatot hárítják. Minden másban ők adják a követendő mintát. |
|
